Úszó vízinövények

Vízen úszó növények ITT vásárolhatóak meg.

A vízijácint (Eichhornia crassipes)

A lila vízijácint eredetileg Dél-Amerikában őshonos, de ma már Afrikában éppen úgy megtalálható, mint Délkelet-Ázsiában.
Amikor a 19. század kertészei Brazíliából Afrikába vitték a gyönyörű virágjáról híres vízijácintot, bizonyára nem gondolták, hogy néhány év múlva elvadulva több, mint 50 országban fog hatalmas gondokat okozni.
A víz tetején lebegő jácintszőnyeg kevesebb, mint két hét alatt képes duplájára nőni és olyan sűrű, hogy a halászatot és a vízi közlekedést szinte lehetetlenné teszi. Ezen kívül kitűnő búvóhelyként szolgál a krokodiloknak, veszélybe sodorva a vízhordókat.
A legnagyobb probléma mégis az, hogy a vízijácint "kivonja" a vízből az oxigént és ezzel növeli a tavak savasságát. Lelassítja a folyók sodrását is és ezzel nő a lerakott hordalék mennyisége és gyorsul az eliszaposodás.

Rendszertanilag a vízijácintfélék (Pontederiaceae) családjába tartozik. Mintegy 30 fajt sorolnak ide. Kifejezetten trópusi, szubtrópusi, többnyire a víz felszínén úszó, lebegő növények.
Egyes területeken szinte már vízigyomként tartják számon. Újabban hasznát is veszik, mert pl. a kommunális szennyvízzel terhelt állóvizeket, holtágakat tísztítja oly módon, hogy gyorsan és tömegesen elszaporodik és eközben folyamatosan kivonja a vízben sok gondot okozó nitrogént és foszfort. Világoszöld, fényes felületű levelei akár 10-15 cm átmérőjűek is lehetnek. A levelek nyelén feltűnő duzzanatok vannak, levegővel töltve és lényegében ezek teszik lehetővé a víz felszínén való lebegést. Hosszú, sötét színű "szakállas" gyökérzete dúsan elágazik a vízben. Nagy tápigényű vízinövény. Világoslila, feltűnő virágzata akár 40 cm magas virágfűzért is alkothat.

Rendkívül sok fényt igényel, különben levelei megsárgulnak, megnyúlnak. Megfelelő fényviszonyok között 15 cm átmérőjű, szív alakú leveleket nevel. Levélszára erősen megduzzadt, levegővel telt, és ez úszva tartja a növényt. Szárhajtásaival gyorsan szaporodik és meleg, páradús nyarakon hazánkban is virágzik, a kis kerti tavakban szinte szőnyeget alkot. Virágzata igen szép, nagyalakú, világoskék füzérekből áll. Akváriumban tartva nem takarhatjuk le, mert levele igen gyorsan rothadásnak indul.

Kagylótutaj vagy vízisaláta (Pistia stratiotes)

Levelei húsosak, szivacsszerűek. A Levelek apró szőrszerűséggel van befedve mely lepergeti a vizet. Főleg tavi növény, de akváriumba is átszoktatható. Akváriumban jelentősen kisebb a mérete, és a levelei is kevésbé húsosak. Ez a növény az egyik leg sokoldalúbb vízfelszínen lebegő növény. Feléli az alga elől a plusz tápanyagot, tollszerű gyökerei búvóhelyet adnak a kis halaknak, ívóhelynek is kiváló, árnyékolása miatt nyugtatja a halakat, és könnyen szaporítható. Egyszerűen elegendő fényt kell biztosítani számára, az anyanövényről oldalhajtás indul mely, ha már pár cm-es leválik az anyanövényről, de akár mi is levághatjuk a száracskát. Magról is szaporítható. Kedveli a hosszan tartó(14óra), erős fényt, és a nagy meleget(akár 30°C). Télen, ha tóban tartjuk, számíthatunk pusztulására, de teleltethető is. Bevisszük a lakásba egy hordóba pl vagy egy vödörbe, levágjuk a legalsó nagy leveleit és hagyjuk. Időnként egy kis tápsót és vízcserét megadhatjuk számára. Fontos: Akváriumi tartásánál figyeljünk arra, hogy erősen árnyékol. Lehet hogy akváriumi fénycsöveink sok fényt adnak ki magukból, viszont a sok fényt felfogják ezek a növények, és a fényigényesebb vízinövényeink nem kapnak elegendő fényt, így a ritkításukat ne hanyagoljuk el.