A koi színéről

Minden ma ismert koi a szürkés színű közönséges pontyból (Cyprinus carpio) alakult ki. Azonban a hosszú időn át tartó tenyésztés következtében ma a japán (és természetesen a nemzetközi) tenyésztők által elfogadott alapvető tizenhárom koi típus vagy osztály ismert, és ez az osztályozás az egész világon elfogadott

Ez az osztályozás a koi jegyeire, színeire és/vagy a pikkelyezettség jellemzőire alapul. Ezen belül az egyes osztályoknak is van néhány alkategóriája. Mivel a koi tenyésztése során nagy mennyiségű szaporulatból szelektálnak, ezért a koi-tenyészetekben ma is elég gyakran megjelenik egy-egy teljesen új színváltozat, vagy kombináció, amely nem illik az alább ismertetett tizenhárom kategóriába. Ahogy egyre népszerűbbé válik, ezek közül az egyedi koik közül előbb-utóbb néhánynak elég utódjába öröklődnek azok jellemzői ahhoz, hogy egy új kategóriát hozzanak létre.

A 13. és az utolsó osztály bármely osztályban előfordulhat olyan egyedeknél, amelyre jellemzőek a fényes vagy fémesen csillogó pikkelyek. Ezek lehetnek kin (sárga) gin (fehér) rin (csillogó pikkelyek), így például egy kohakut csillogó pikkelyekkel gin-rin kohakunak nevezünk, és így tovább. A gin-rin [gin-rin]-nek ejtendő és nem dzsin-rin-nek! – lásd: alább!)

A színváltozatok többségének van pikkelytelen változata is, ezt doitsu-nak (ejtsd: [dójcu]) nevezzük. Például egy pikkely nélküli piros-fehér (kohaku) hal: Doitsu Kohaku. A szó eredete egyébként a deutsch (német) szó módosulásából ered, ugyanis állítólag a japán tenyésztők az első pikkelytelen pontyaikat a németül beszélő osztrákoktól szerezték be.

Nem mellékesen itt érdemes megemlíteni, hogy a japán szavak, kifejezések európai nyelvekre történő átírásához a nemzetközileg elfogadott ún. Hepburn-féle rendszert használjuk. Ennek némileg módosított változata alapján írjuk át magyarra is a japán szavakat (igazodva az akadémiai helyesírási szabályokhoz).

A koi színváltozatainak ismeretére és a szakszerű elnevezések használatára azért célszerű törekedni, mert így egyrészt egyértelművé válik a koisok közötti kommunikációban, hogy tulajdonképpen miről is beszélünk, másrészt a szakmai igényesség is ezt kívánja. Mint ahogy a macska- vagy ebtenyésztők is használják például a teknőctarka, vagy ordas megnevezéseket és a lovat is pejnek hívjuk, nem barnának.

A koi színét sok minden határozza meg. Legfontosabb a genetikai örökség, amit a megfelelő tenyésztői munka, a szigorú szelekció biztosít. Egy-egy egyed színezetének végleges és teljes kialakulása nagyjából a háromnyaras korra történik meg. Persze ez után is több tényező befolyásolhatja a színezetet: takarmányozás, hőmérséklet, évszak, vízkeménység, stb. Ezért is fontos, hogy halainknak megfelelő életkörülményeket biztosítsunk, ami magában foglalja a jó vízminőséget és a jó minőségű és kielégítő takarmányozást is.

Nem kerülhetjük meg azt a kérdést sem, hogy mi a helyzet a magyar tenyésztésű koik színével? Tény, hogy hazánkban rengeteg olyan koit találhatunk meg a kerti tavakban, amelyek nem sorolhatóak be semmilyen színváltozatba sem. Ez önmagában persze nem jelent problémát, hisz mindenkinek a saját halai a legszebbek, és ha valakinek tetszik egy ilyen koi, örömet okoz a tartása, látványa, akkor minden rendben van. Mint ahogy a fajtatiszta kutyák mellet nagyon sok keverék is megtalálható, akik ugyanolyan hűségesek, okosak, kedvesek tudnak lenni, mint pedigrés rokonaik. (Bár a hasonlat „genetikailag” kissé sántít.)